Tordai Sóbánya
Torda városa létét köszönheti a mélyben rejlő 39000 millió tonnányi sótartaléknak. Először a rómaiak kezdték el a felszíni kitermelését, ennek nyomán keletkeztek a sós tavak. A magyar időben, elkezdték a só felszín alatti kitermelést, és vízi szállítását is.
Az első dokumentumot, amely kimondottan megemlíti a só kitermelést Tordán, 1271 május 1-én a magyar kancellár adja ki és megemlíti benne, hogy “a tordai sóbányát” Erdély káptalanja kapta adományként.
A sóüzlet méreteit igazolandó, a bánya tulajdonjoga hol a király, hol az állam, hol az egyház kezében volt. 1853-ban építik meg a Ferenc József járatot és modernizálják a Teréz és Rudolf bányákat. Hatalmas hivatali apparátust építettek ki. Tordán volt az erdélyi sóaknák vezetőségének székhelye, törvényszéke, a kikötő bírák, Kolozsváron pedig a bányaigazgatóság.
A XIII.-XVI. századból megmaradt dokumentumok, megjegyzést tesznek arról, hogy a tordai só kitermelés a Sóstavak vidékén és a Sósvölgy dél-keleti lejtőjén zajlottak.
A Magyarországiak nagyon siettek haza ezért nem volt sok szabadidőnk végigjárni mindent, de ennyi elég is volt mert nagyon hideg volt lennt.
